Mesék

Üveghercegnő                                                          

 

   Volt valahol, nem is olyan messze, de nem is olyan közel...a szomszéd kertjén túl, volt az Üveghercegnő otthona. Most azt hiszitek, hogy az én szomszédom szomszédja volt Üveghercegnő? Jajj, nem! Messze innen volt az ő lakhelye. De még milyen messze! Na nézzük csak mi is történt ekkor...

    Az Üveghercegnő épp a fogát mosta amikor barátságtalanul döngetni kezdték a kaput.Üveghercegnő inasa szaladt a gondnokhoz, a gondnok szaladt a pékhez, a pék szaladt a kulcsoshoz, a kulcsos szaladt a nyitóhoz, adta neki  a kulcsot ő meg nyitotta a kaput...Hát bizony nagy kár volt azt kinyitni mert ott állt nyolc lábán a nyolc fejű Tűzhányó. Hörgő hangon azt mondta:

 -Ide kérem beültetni a nyolcujjú tenyerembe  a hercegnőt. Mert bíz' el nem tágítok innen amig a tenyeremben nem fog ülni Üveghercegnő!-hejj de megijedtek az emberek!

   Eközben távol innen egy kicsiny faluban megszületett Vas János a szabó és a szabóné fia. Vitték bizony, mutatták bizony, fű, fa, bokor minden tudott már Vas Jánosról.Szerintetek mire volt ez a hűhó Vas János születésével? Azért mert akkor a gyermek aki megszületett már tudott rengeteg sok dolgot: amit a szülei tudtak azt a gyerek már születésekor tudta. És bíz' Vas János szülei nem voltak bolondok tudtak egyet, s mást. Vas János ezért egy nagyon okos gyermek lett, akit a sok tudása miatt kitaszítottak a faluból.

 -Túl sokat tudsz!-mondták a falusiak. Így hát Jánosnak útra kellett kelnie, heted-hét ország ellen mennie, és nem volt egyebe mint egy darab rongya és egy kenyere.

     Ezalatt Üveghercegnőnél a rettegés még nagyobbá vált. A sárkány megmondta, hogy el nem megy innen, csak a hercegnővel. De nem adták könnyen a hercegnőt! Sőt! Üveghercegnő palotájának kapuját melegítette Tűzhányó lehellete. Be akart menni, de hiába öntötte a kapura a piros vizet nem égett le annyi, hogy beférjen. Egyszercsak üvegcipellő kopogásának zaja ütötte meg az inas fülét. Jön Üveghercegnő! De vajon miért?

 -Ha veled megyek békén hagyod Üvegpalotát?-kérdezte.

 -A legfőbb vágyam, hogy az enyém légy!-felelte Tűzhányó.-Ha velem jössz akkor békén hagyom a váradat.

  Így hát Üveghercegnő elment a sárkánnyal valahova messze, Isten tudja csak hova.

   Szabólegényünk ezalatt sok kilómétert tett meg. Mikor elhagyta a falut pár méter után elért a Rettenetes Nagy Erdőbe.

  -Egy életem- egy halálom, tudom innen nem került ki ember élve, akkor is bemegyek!- gondolta elszántan Vas János. El is indult ment, ment, elérte az erdő első negyedrészét. Ott talált egy vérző lábú őzet. Elővette a tarisznyájából a darab rongyot és rátekerte a lábára.

  -Ha elmúlik a vérzés vedd le!- Mondta Vas János.

 -Köszönöm szépen te szabólegény! De figyelj jól! Amiért te segítettél nekem én is segíteni fogok neked. Tudom ám hova mész, ha te nem is... El kell menned és ki kell szabadítanod Üveghercegnőt! De vigyázz! Tűzhányó védi és bezárta a torony legfelső emeleti börtönébe. Azt kiáltsd ha baj van, hogy őzikém légy itt, ments meg! De ezt csak háromszor kiálthatod.

  El is indult a szabó  ment, mendegélt elérte az erdő felét. Ott talált egy  sast. Szegény olyan éhes volt, hogy menni sem bírt. Elővette a kenyerét letört belőle egy darabot és odaadta a sasnak. Az megette, erőre kapott és kb. ugyanazt elmondta amit az őz. De a végén mást mondott.

 -Ha segítségre szorulsz, csak kiáltsd azt, hogy  sas barátom légy itt, vágd le az ujjait... rendben?

 -Rendben van.- felelte János.

 -De még valami. Csak négyszer hívhatsz!- mondta még  a  sas, aztán elrepült. Ment tovább Vas János, elérte a háromnegyedét az erdőnek. Ott meglátott egy vaddisznót az bíz' majdnem felöklelte. János továbbment, elérte az erdő végét. Ott volt egy tisztás annak közepén egy torony. János egyből rájött,  hogy ki lakhat itt; a sárkány.  Mert ott feküdt, a farka és a feje összeért, közötte meg a torony. Épp a igazak álmát aludta, amikor János elkiáltotta magát:

 -Sas barátom légy itt, vágd le az ujjait!- akkor aztán ott termett a sas, s karmaival úgy levágta a sárkány egy mellső lábáról a nyolc ujjat, hogy majd' beleszédült. Erre a sárkány felébredt, de már késő volt. Vas János hívta az őzet, s úgy elbújtak a rengeteg erdőbe, hogy csak na! Az őz elment és János újra kimerészkedett az erdőből. Hívta megint a sast. A sárkány épp másfelé nézett, odarepült a madár és lekarmolta a másik mellső lábáról az ujjakat. A sárkány odanézett, de megint késő volt. Azt még látta Tűzhányó, ahogy szalad az őz, s hátán viszi Jánost. A sárkány odaállt nézte-nézte a helyet ahol eltűntek az előbb a sűrűbe. Meglátta Vas János, hogy arra néz a sárkány, s gondolta menjenek körbe. Tűzhányó észre sem vette. Elment a őz, és János hívta a sast, az repült és mire bárki észbekapott volna, már külön is volt a sárkány hátsó lába meg az ujjak. A "jelszó" kimondása után az őz, s hátán János, ismét benn voltak a sűrűbe.

 -Engem többet hiába hívsz!-figyelmeztette a őz. János tudta ezt. Újból olyan helyre mentek ahol nem látta őket a sárkány. Az őz végleg elment. Jött a hívásra a sas, ment és a sárkány utolsó nyolc lábujja is külön volt. Nem bírta a fájdalmat, összeesett, meghalt. Szaladt János a toronyba kinyitotta az ajtót és kivezette Üveghercegnőt.

 -Köszönöm te szabólegény! Bárki is voltál most már a király vagy!- mondta Üveghercegnő.

 -Ásó, kapa, s a nagy harang válasszon el minket!- tette hozzá János. 

    Hazamentek és megtartották a nagy lakodalmat. Még a disznók is bort ittak! Hét nap hét éjszaka tartott. Azóta is élik jó királyi életüket.Ha nem hiszitek, járjatok a végére!